A Tisza-tó duzzasztásának második üteme után a 70-es évek végén azonnal megjelentek a vitorlások az Attila-öbölben. Az első fecskék közé tartozott az abádszalóki Andorkó Antal „Tomi bácsi„ (1929-2008) a falu köztiszteletben álló patikusa, aki saját kezűleg fabrikált csónakjára feszített ki egy lepedőből varrt vásznat és azzal fogta be a szelet. A falu rosszcsontjai akik azelőtt csak képeslapokon láttak vitorlást el is nevezték Lepedősnek a tákolmányt. Tomi bácsit követve barátja Kormos János tanár úr a helyi általános iskola nevelője egy katamaránt épített, majd egy szolnoki fotóriporter T. Katona László „vitorlaci” is csatlakozott a „flottához”, saját tervezésű és építésű vitorláscsónakjával. Laci elképzelése az volt, hogy a leginkább Kalózhoz hasonlító kishajó fog majd elterjedni a tavon ezért aztán a 80-as évek elején le is védette a csónakot amit Dömel Vilmos hajómérnök tesztelt le. A test sablonai is elkészűltek már de a tervét sajnos nem tudta megvalósítani mivel fiatalon elhunyt egy súlyos betegség következtében. Emlékét egy évente megrendezett jolleverseny őrizte hosszú időn keresztül. A vitorlázásban az áttörést a 1981-es év hozta, amikor is Dr. Nagy Illés a KÖTIVIZIG akkori igazgatóhelyettese a szolnoki Vízügy SE elnöke a fejébe vette, hogy népszerűsíti a vitorlázást a tavon. Célkitűzésének elsősorban az Attila-öböl 14 km2-es összefüggő vízfelülete felelt meg leginkább, mivel itt ekkor már a vízmélység kettő-kettő és félméter volt a nyári hónapokban és a tuskós zátonyok is fel lettek térképezve. Az öbölbe egy tanyahajón alakították ki a későbbi szakosztály bázisát. Ez a hajó klubházként és raktárként szolgálta éveken át a vitorlázókat. A lelkes vízügyes vezető Szabó István személyében egy szakedzőt szerződtetett a Balatonról és 14 db OP-t is vásárolt a cég Németországból amivel elkezdődhetett a képzés. A vitorlás szakosztály másfél hónap alatt jóformán a semmiből jutott el odáig, hogy augusztusban az újkenyér ünnepén már nagyszabású vitorlás és szörf versenyt, valamint bemutatót rendeztek az Attila-öbölben. A tározót a falu felől körülölelő gát töltésén ott volt a település apraja, nagyja akik több kiskörei és abádszalóki gyerkőcnek szurkolhattak. Ugyanis a 38  OPTIMIST vitorlázó között akiknek a többségét a Sparis Erdélyi Béla (Béci) hozta a Balatonról, 7 Tisza-tavi egység is indult akik között volt olyan kisfiú, aki mindössze három nap alatt tanulta meg a sportág alapjait de ennek ellenére tízben végzett. Természetesen ekkor még a balatoni vitorlázók szerepeltek a legjobban, közülük is a Sparis Hamrák Péter (jelenleg a 49-er osztály egyik legeredményesebbje aki a vitorlázás mellett kitünő szörfös is és telente a jégvitorlázás szerelmeseként a DN osztály világversenyein ér el figyelemre méltó helyezéseket) nyert. Sajnos később a mostoha körülmények miatt Szabó István edző felbontotta a szerződését és visszaköltözött a Balatonra majd nem sokkal később kivándorolt Ausztráliába ahol jelenleg is él a családjával. A Tisza-tavat viszont nem felejtette el mert amikor hazajött Magyarországra mindig meglátogatta barátját Tomi bácsit . Szabó István távozása után Ádám József „Joe” egy lelkes vízügyes hajógépészből vitorlásoktatóvá avanzsált fiatalember irányításával folyt tovább az abádszalóki és kiskörei nebulók képzése. „Joe” munkáját segítette még Mészáros László egykori balatoni vitorlásoktató valamint Vincze Ferenc lelkes modell vitorlázó aki 1990-94 között Abádszalók polgásmestereként is mindig támogatta a tavon a vitorlázást. A 80-as évek közepére a vízügynél történt vezetőváltás után a VIZIG SE  felszámolta az abádszalóki vitorlás és szörf szakosztályát, a pénz hiányára hivatkozva. Sokáig úgy tűnt, hogy nem lesznek követői a kezdeményezésnek, bár egyre többen és többen kaptak kedvet az időközben üdülőfaluvá nőtt település nyaraló tulajdonosai közül a vitorlázáshoz. Különböző típusú elsősorban használt hajókat vásároltak. Az első tőkesúlyost egy B 18-as ikerkiles igen csak lepukkant vitorlást a Balatonboglárról hozta Wágler László solymári vállalkozó aki barátaival Rutkai Gyurival és Lengyel Gyurival (szerző) felújította és éveken keresztül ez a vitorlás volt a Tisza-tó zászlóshajója. Ekkor már Andorko Antal sem elégedett meg a saját kezűleg barkácsolt csónakjával hanem vásárolt egy Kalózt kitben, amit a barátaival egy fészerben épített össze. Az első igazán sportos vitorlás egy kiszolgált 470-es pedig Keszthelyről került  Lengyel Gyuri révén az Attila-öbölbe. A felújítása után sokáig a Tisza-tó leggyorsabb vitorlása volt és számtalan versenyt nyert. Később tuladjonváltás után eladták és a Tatai Öreg Tóra vitték .

A tavon és az öböl két kikötőjében egyre-másra szaporodtak az árbócok . Finnek, a 420-ok AMI 15-ök, P 15-ök , 25-ös Jolle , Csillaghajó, Kalózok és mindenféle NDK-s jollék érkeztek csak éppen az OPTIMIST-ek tűntek el nyomtalanul és velük együtt az utánpótlás is a tóról. A 90-es évek elején ismét pozitív változás következett be amikor a Mikromatika Holding elnök vezérigazgatója Czeller Béla (jelenleg a Jet Ski szövetség elnöke) karolta fel a vitorlázást. Az ambiciózus üzletember 1992 májusában egy abádszalóki falugyűlésen tett ígéretet arra, hogy a Balatonfüredi vitorlabontó mintájára a Tisza-tavon is minden évben hivatalosan megünneplik majd a szezon kezdetét és rangos versenyeket rendeznek. Ígéretét beváltva Eldorádó Kupa néven még abban az évben megrendezték a Kalóz Osztályszövetség ranglista versenyét az Attila-öbölben. A regattát végülis a tapasztalt Szent Péteri Ádám előtt a fiatal Beliczay Péter- Goszleth Marcell egység a MAFC színeiben nyerte. Később még több versenyt is lebonyolított a Mikromatika ahol olyan kiváló vitorlázók szerepeltek eredményesen, mint az azóta tízszeres Balaton Kékszalag győztes Litkey Farkas.

A versenyeket támogató cég azonban néhány év múlva tönkrement, így aztán ismét hosszú évekig nem voltak vitorlás események csak néhány lelkes helyi vitorlázó szelte a habokat az Attila-öbölben. Az újabb fordulatra 2000 júniusában került sor amikor is 15 mindenre elszánt széllel bélelt sportember megalapította a Tisza-tó Vitorlás Klubot. Célkitűzéseik egyértelműek voltak a sportág meghonosítása a Tisza-tavon, a vitorlás oktatás, vizsgáztatás, versenyzés feltételeinek megteremtése. Emellett kikötők és sólyák létesítése. A Tisza-taviaknak sikerült megnyerniük elképzeléseik támogatásához Fa Nándort, az ismert  föld körüli szóló vitorlázót aki a klub tiszteletbeli elnöke lett. A Style Jacht Kft pedig nagy sikerű prezentációt tartott két S 22-es hajóval az Attila-öbölben. A bemutató eredményeként rövid időn belül már három Scholtz – két touring és egy racing – került Tisza-tavi vitorlázók tulajdonába. Sípos Péter „Sipi” a Velence-tavi, Balatoni és Orfű-i Finneseket mozgosította és hozta el az Attila-öbölbe versenyezni ami olyan jól sikerült, hogy több éven keresztül visszajártak. A Tisza-tó Vitorlás Klub még 2001-ben balatoni mintára megrendezte az első öbölkerülő Kékszalag túraversenyt az Optima Kupát amit még hat Kékszalag követett évente.

Az első Tisza-tó Kékszalagot a sokszoros bajnok Ifj. Scholtz Imre nyerte meg  J. Foxi nevű hajójával. A rendezvény rangját emelte, hogy többek között olyan rangos vitorlázók is részt vettek a versenyen mint például Czégai Péter 470-es olimpikon vagy a többszörös Balaton Kékszalag győztes csapattag Ormándlaki Áron. A Tisza-tó Kékszalagok történetének legeredményesebb hajója a KATA nevű Scholtz 22-es racing. Ez a hajó a hét Kékszalagból ötöt nyert meg. A vitorlás klub 2001-2007 között közel 100 túra és pályaversenyt bonyolított le az Attila-öbölben. Ezeknek a versenyeknek rendszeres résztvevői voltak a Sarudi, a Máyi és a Nyéki-tavi klubok vitorlázói. A Klub történetében újabb fordulatot a 2003-as év hozott amikor Balogh János „ Janó” ( 1946-2010) a Tisza-tó Vitorlás Klub ügyvezetője felvette a kapcsolatot a dinamikusan fejlődő 49-er osztállyal. Németh Ivánék elfogadták az invitálást és még abban az évben az osztály GP sorozat befejező futamának az Abádszalóki Attila-öböl adott otthont. Utána még több éven át láthatták Abádszalók vendégei a Skiffeket a tavon. A Magyar Vitorlás Szövetség 2004-ben ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Közlekedési Múzeumban nyílt kiállítás ahol dr. Dulin Jenő meghívására a Tisza-tó Vitorlás Klub is bemutatkozhatott. 2005-ben újabb rendezvénnyel bővült a Tisza-tavi versenynaptár, a Miskolci Máyi-tavi vitorlások is az Attila-öbölben rendezték meg nagy sikerrel a jolle osztályok tavaszi versenyét, amin több balatoni klub is részt vett. Ebben az évben volt a Tisza-tavi hajózás kezdetének 25. évfordulója aminek alkalmából a vitorlásklub nagy sikerű kiállítást rendezett az Abádszalóki Művelődési Házban. A Tisza-tó Vitorlás Klub minden év május közepén tartotta a vitorlabontóját, amikor is ünnepség keretében megkoszorúzzták az öblöt azok emlékére, akik a tóban lelték halálukat.

A fejlődés 2007 után azonban megtorpant. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a klub legaktívabb vitorlázói kinőtték a Tisza-tavat és a jobb lehetőségek miatt áttelepültek a Balatonra. Többen új és nagyobb hajókat vásároltak és különböző balatoni egyesületekben versenyeznek rendszeresen azóta is. A Tisza-tavi vitorlázás úttörői közül pedig többen már elhunytak és bár érkeztek új vitorlázók, új hajók és egy új egyesület is alakult Abádszalókon de a korábbi pezsgő vitorláséletet eddig nem sikerült feléleszteni.

Ami viszont pozitívum, hogy a hagyományoknak megfelelően továbbra is jelen vannak a tavon a saját tervezésű és építésű hajók. Az egyik legaktívabb hajóépítő Szekrényes István, vagy ahogy a Tisza-tavon mindenki ismeri „ a szekrényespisti „ aki Abádszalókon nőtt föl és jelenleg a helyi Önkormányzat munkatársa. Végzettségét tekintve művelődésszervező pedagógus, aki autódidakta módon sajátította el a hajó tervezés-építés és a vitorlázás fortélyait. Ma mégis övé a leggyorsabb vitorlás egy kecses trimarán a tavon. Pisti az eltelt 28 év alatt épített legalább 20 több testű vitorlást, amelyekkel jó néhány versenyt nyert de télen sem tétlenkedik mert ahogy befagy a tó és a jég eléri a biztonságos vastagságot előveszi az ugyancsak saját tervezésű és építésű szánját és azzal hasítja a jeget.

Szerző: Lengyel György